megint borotvaélen táncol….

2013 augusztus 10. | Szerző: nyuszkomuszko

szívrablás

2013 augusztus 10. | Szerző: nyuszkomuszko

Teljesen odavagyok egy utolsó szar szemét bűnözőért. Mentsen meg valaki.
Leírni nem tudom…. De mint egy hurrikán a fákat, úgy csavart ki gyökerestől az eddigi életemből.
Pedig kívülről nézve olyan harmonikus életem van. Egyedül az izgalom hiányzott belőle, egészen eddig.
Olyan gecinek érzem magam, de nem tudok mit csinálni (akarok egyáltalán?)…
Azt akarom, hogy csak szó nélkül raboljon el, vágjon be a kocsijába, és ne forduljunk vissza.
Illúziókba nem ringatom magam. Bőven elég, hogy én ennyire odavagyok érte. Ha őszinte akarok lenni, semmi más nem is érdekel, az sem, hogy ő hogy áll hozzám.

Tegnap is majdnem találkoztam vele, csak nem jött össze végül… Remélem, hogy holnap már egy légtérben tartózkodhatok vele…

teljesen meghülyültem

dekadens agyfrekvencia

2013 február 12. | Szerző: nyuszkomuszko

Nincs is jobb dolog télen, mint a földön fetrengve netezni az új LCD tévéről, az új padlófűtéses lakásodba, miközben azt a házi készítésű sült kolbászt tömöd magadba, amit a szüleidtől kaptál. Persze totál egyedül, mert hiába társas lény az ember, azt vettem észre magamon, hogy szívesebben vagyok egyedül. Lehet hogy csak azért, mert egyre ritkább az értelmes ember, a jópofizás meg nem az én műfajom. Főleg az én korosztályomba, huszonéves semmirevaló komolytalan selejtek, a hideg futkos tőlük a hátamon.
Szeretnék találni valakit, akire felnézhetek, de nem nagyon akad. Olyan se, aki motiválna. Akármerre nézek, mindenfelé totális közöny. Hazudnék, ha letagadnám hogy bennem is az van. Persze, de próbálok tőle megszabadulni, bár egyre jobban hajlok felé, hogy ezen lassan már csak az ólom segíthet.  A körülöttem növekvő dekadencia lassan magával ránt, ami nem feltétlen probléma, ha az ember élvezi a zuhanást, csak tudni kell, mikor nyissunk ernyőt, szerintem. Minden történésnek megvan a maga szépsége, ha az ember hajlandó átadni magát neki. Tényleg játék az élet, csak sokan azt felejtik el, egyedül a sajátjukkal játszadozhatnak. Azon túl szándéktól függően felelőtlenségnek, rosszindulatnak, stb. lehet nevezni.
Sok ember olyan hülye, hogy fel sem fogja, mit csinál. A “következmény” szót egyre kevesebben ismerik, ahogy a felelősségvállalást is. Könnyebb mindig másokat hibáztatni.

Magunknak hazudni pedig a legkönnyebb és legnépszerűbb módi, én egyszerűen odavagyok érte. Néha már nem tudom, mi igazság, és mi hazugság. Nem is nagyon érdekel. Például észrevettem magamon, hogy nem bízok senkiben. Sokáig hazudtam mindenkinek, magamnak is, hogy bizalom nélkül nincs értelme semminek….. Az “adjunk egy lehetőséget mindennek és mindenkinek” elv szent hírnöke voltam. Aztán egyszer csak ráébredtem, hogy baromságokat beszélek, és igazából én is egyre kevésbé hiszem el. Megpróbáltam tudatosan úgy élni, hogy minden hazugságot nélkülözzek, aminek az lett az eredménye, hogy napokig szótlanul ültem és bámultam magam elé, mert nem voltak olyan hazugságok, hogy “igen, van kedvem hozzá”, “szívesen vacsorázok veled”, “annyira érdekel, mi történt veled ma” estébé estébé estébé….
Ezek után arra a következtetésre jutottam, hogy a csendesbunkó stílus sem jó semmire, és hogy igencsak megüresedtem az évek alatt, mert emléxem, nem is olyan rég még annyira ártatlan, szeretetre vágyó, és szeretni akaró, naiv teremtés voltam, hogy az már szinte fájt.
Most is, csak sajnos ezzel semmire sem megyek.

A lényeg az, hogy utálom a határidőket, és azt is, hogy minden elintéznivalómat mindig az utolsó pillanatra halasztom, hogy aztán napokig idegeskedjek, hogy sikerül-e időben elintézni.

fordulat

2012 február 19. | Szerző: nyuszkomuszko

Nos, az életem gyökeres fordulatot vett. A pasim kidobott és visszament az egyik exéhez, akinek azóta már gyereke született. Most boldogan pelenkázza és hagyja hogy uralkodjanak rajta. Cuki.
Én elköltöztem onnan, új barátom van, a sulit otthagytam, és új terveim vannak a jövőre nézve.
Mondanom sem kell, hogy a családom kicsit kiborult, mikor ezt így hirtelen a nyakukba zúdítottam. Olyan zavaros minden. Szeretem a mostani páromat, de néha eszembe jut a régi, és teljesen felborít mindent bennem. A bizonytalan jövőm sem hagy nyugodni. AZ is csak rádob egy lapáttal…. Kicsit elhagytam magam lelkileg. Össze kell szedjem magamat. Tanácstalan vagyok. Minden olyan hirtelen történt, és olyan nagy mennyiségben…

A sztori

2010 június 15. | Szerző: nyuszkomuszko

 Na szóval… Kezdetnek talán jó lesz, ha kicsit összeszedem a dolgokat. 2 éve kezdődött életem eddigi legnagyobb szerelme. Minden tökéletes volt. Szerettem, ő is szeretett, nem néztem meg senkit mellette, mindent vele képzeltem, az egész életemet képes lettem volna leélni vele. Igen ám, csak egy baj volt. Volt barátnője. Kezdetben nem törődtem vele, sőt, még ki is röhögtem szerencsétlen nőt, hogy ennyire vak. Aztán egyre jobban zavart. De elhesegettem a gondolatokat, mert az a tömérdek szenvedély és törődés amit tőle kaptam, kárpótolt. (Akkor 17 és fél voltam, ő meg… Tipikus kecske nő-sárkány férfi esete.)
Addig ment ez így, amíg el nem költöztem koleszba a suli miatt. Persze nem esett róla szó, hogy mindennek vége lesz. Én nem kerestem senki társaságát, kitartottam mellette. Egészen addig, amíg be nem toppant az életembe P. Éreztem valami újat, valami izgalmasat, amikor megláttam. Nem igazán húztuk az időt, mivel ő is így volt vele. Szépen összejöttünk. P. pont az ellentéte volt G-nek. Stabil, hosszú távű őszinte kapcsolat lett, kevesebb izgalommal, meg szenvedéllyel. Örültem, hogy végre valakinek annyira fontos vagyok, hogy komolyan vesz. Ennek mind 8 hónapja. 
Azt hittem, sikerült elfelejtenem G-t, mert mikor P-vel voltam, egy idő után eszembe sem jutott, és ha valamiért igen, már nem éreztem semmit. 
Ez a hitem addig maradt meg, amíg most a hazalátogatásom alatt össze nem futottam G-vel… Eleinte nem volt semmi. Nem éreztem semmit, és örültem magamba, hogy dejó…. Amíg meg nem éreztem az illatát… Onnantól hiába küzdöttem, a szenvedély utáni vágy hihetetlen erővel tört rám, szinte a karjaiba omlottam, ahol mindig biztonságban éreztem magam, élveztem, ahogy az erős teste átölel…. 
És ennél meg is álltam. Otthon átgondoltam a dolgokat. Ha P-vel vagyok, az jó, minden harmonikus, kiegyensúlyozott, nyilván nem olyan izgi mint G-vel a titkos kapcsolat, de ez természetes. Ha viszont hazamegyek, minden G-re emlékeztet… És nyár van… Jövőhéten hazaköltözöm, és félek….. a saját érzéseimtől… De valószínűleg tudom mi lesz. Erős leszek, és G-re álmomban sem gondolok. A találkozást nem kerülhetem el vele, de bízom magamban. P-vel maradok, mert szeretem. Nem engedek a kísértésnek, ennyit nem ér.