nosztalgia

2012 március 14. | Szerző: nyuszkomuszko |

Visszaolvastam a blogba és eszembe jutott G. Milyen nehéz volt kiverni a fejemből azt az egészet. Szerencsére már tényleg teszek rá. Főleg, hogy a barátnője megtudta, mi volt köztünk, és igencsak alpári hangvételű leveleket írt. G persze tudott a dologról, de roppantul nem érdekelte. Nem így ismertem meg. A másik meg, akinek ilyen agyszintű barátnőre van igénye….. Hát, nem mondok semmit. Már fészbukról is letörölt, most vagy azért mert látta a párom képét, és mivel futólag ismeri, és a pasas finoman szólva sem egyszerű eset, ráadásul 18 év van köztünk…. vagy ez sokkolta, vagy azt hitte, hogy átmentem egy másik egyesületbe sportolni, és besértődött. Valószínűleg sosem fogom megtudni. Bár múltkor láttam őket a pékség előtt a barátnőjével, és a legbűbájosabb mosollyal integettem. Az a tyúk meg csak durcásan bambult, mert a polgárőr kocsiban ültem. Hát, ilyen az élet.

Kár, hogy a bicajomat ellopták. Ha jobb idő lesz, jó lenne a töltésen bicózni, zenével a fülembe késődélután, mint régen…… Azok a pillanatok mindig olyan szabadságillatúak voltak. Csak én, a természet, a naplemente, a szél, a hatalmas égbolt felettem, és száguldok. I like it.