szar ügy

2012 március 5. | Szerző: nyuszkomuszko |

Egyszerűen megőrjít a magyar munkaerő piac. December óta próbálok valahol elhelyezkedni, de semmi. Vagy nem reagálnak, vagy behívnak 20 embert és ötöt csak úgy kiválasztanak, a többi elmehet, vagy perverz ügyvezetőkbe szaladok bele, akik “bevállalós” hölgyeket keresnek maguk mellé. Mégis mi ez? Nevetséges. Kezdem magam semmirekellőnek érezni, igen erősen. A szüleim képesek erre az érzésre vagy 20 lapáttal rátenni, mikor jönnek a “nem látjuk rajtad az igyekezetet, sosem vagy itthon, stb” szövegeikkel. Először is ismerhetnének már annyira, hogy tudják, utálok a kudarcaimról beszélni. Másrészt nem hiszem hogy munkát keresni csak egy bizonyos házban lehet, tehát a páromnál is ugyanakkora esélyem van állást találni, mint otthon. Az ilyen viselkedésükkel azt fogják elérni, hogy elköltözöm mint a vadlibák. Akármikor megtehetném, de tudom hogy rosszul lennének az ötlettől. Viszont ha így folytatják, akkor csak maguknak köszönhetik majd. Nem hiszem hogy 21 évesen magyarázkodnom kellene, miért nem vagyok otthon. Főleg úgy nem, hogy tudják, hogy a szerelmemnél vagyok. Én nem tudom, hogy nekik ez hol meglepő, vagy érthetetlen, mikor anyám 21 évesen szült engem. Ezek után biztos nehéz beleképzelni magukat a gyerekük helyzetébe. Én a helyükben örülnék. A másik pedig az, hogy ők kb. soha nincsenek otthon, de tőlem elvárják, hogy igen, mert biztos nagyon unatkozik nélkülem a ház.