illóolaj

2011 augusztus 31. | Szerző: nyuszkomuszko |

 Az utóbbi időben krónikus szeretet- és törődéshiányom akadt, amit elfelejtettem közölni a körülöttem lévőkkel, ezért úgy éreztem hogy el vagyok hanyagolva. Magamban őrlődtem, fejben másnál kerestem a boldogságot, aztán egyik pillanatról a másikra kifakadtam, és elmondtam h mi a bajom, és azóta jól vagyok.
Így a nyarat eltekintve volt jó pár illóolaj-pillanatom. Az olyan pillanatot jelent nálam, amikor valami vagy valaki magával ragad, teljesen a hatása alá kerülsz, megbabonáz, és amíg tart, teljesen ki akarod élvezni minden percét. Persze fejben, és amennyire engedve van, tettekben. Semmi esetre sem szabad megtörni, csak hagyni kell, hogy vigyen magával.
Milyen szépek, és olyan jó rájuk visszaemlékezni…. egy egy magába olvasztó tekintetre, vagy egy egy olyan mondatra, ami “kicsúszott és meghatott, boldoggá tett, és elhagyott….” Egy egy olyan dologra, aminek sosem szabadott volna létrejönnie, de még is létrejött, és nem lett elrontva felesleges verbális fixációkkal, hanem csendben jött, csendben ment el, és mégis itt maradt egy része.