(L)

2011 július 9. | Szerző: nyuszkomuszko |

  Medencében hisztizés ide, egymás agyára menés oda, a lényeg számít, és nem baj ha ezt néha a másik tudomására hozzuk. 

Ő elment sörözni pár barátjával késő délután, én pedig hazajöttem barátnőmmel, főzőcskéztünk, egy kis SATC, az élet nagy gondjainak megvitatása, stb. Mivel másnap korán megy szolgálatba, gondoltam időbe hazaér. Mivel én is mindennap korán kelek, olyan 10 körül lefeküdtem aludni. Arra keltem, hogy lerúgtam a távirányítót az ágy széléről. Mondtam magamban, hogy “lesz*rom”… Aztán eszembe jutott, hogy biztos felkeltettem az én Drágámat. És ekkor kapcsoltam, hogy ő sörözni ment. Odafordultam, és nem feküdt a helyén. Megnéztem az időt. Hajnali fél 1! Mivel másnap szoli, hajnalba kel, és ha oda részegen megy, hát… Bajok lennének. 
Mivel pénz nincs a kártyámon, a netről írtam neki egy smst, hogy jól van-e. Nem írt vissza. Nem is hívott. A legszörnyűbb képek lebegtek a szemem előtt. Mindig felhív, főleg ha iszok, mindig! Nem számít neki hány óra. Nekem sem. Órákat tudunk beszélgetni, vagy csak szavakkal szeretni a másikat. És ezt akár 3-4 alkalommal is egy este. Ezért volt furcsa, hogy még semmi. Azt hittem, történt vele valami. Akkor és ott, hajnalban, kétségek és könnyek között tépelődve nem bírtam itthon maradni, felöltöztem, és elmentem hogy megkeressem, mert úgy éreztem, ezt kell tennem. Végigmentem mindenhol a belvárosban. Végignéztem az összes helyet, ahol lehetett, amiket ismertem. Nem vittem mást magammal, csak a telefonom, és egy papírzsebkendőt. fél 2ig bolyongtam, és akkor úgy döntöttem, hogy ideje hazamennem, amikor felhívott. Azt mondta, hiányzok, szeret, és egész este rám gondolt. Annyira örültem, hogy semmi baja nincs. Azt mondta, azért nem hívott, mert azt hitte alszom, és nem akart felkelteni, viszont nem bírta tovább. Megkérdezte,hol vagyok. Mondtam hogy a belvárosba. Lehívott az úszóházba, mert hogy ott volt. Mentem is, mint a szél. Mikor odaértem, úgy örült, és persze én is…. Már megint úgy nézett rám, azzal az őszinte szerelmet sugárzó szempár-mosoly párossal. Ott maradtam, és fél 5kor értünk haza. Mondanom sem kell, hogy nem mentem dolgozni, ő pedig elkésett, de szerencsére semmi baja nem lett belőle. Háh. Még minsig szerelmes vagyok <3